Otthon, édes otthon!

Tegnap megkaptuk a lakáskulcsot, és a fiúk gyorsan el is kezdtek pakolni. Ryan és én addig Nórával voltunk. Egy kis fotós beszámoló:

Tamás nagyon elfáradt, így ledőlt egy kicsit

Leslie és Allan pedig nem hagyták lustálkodni

meghajigálták a párnákkal

Igaz, a holmijaink még mindig a dobozban vannak, de most már legalább a saját otthonunkban térhettünk nyugovóra. A következő napokban bebútorozzuk a házat, amit alig várok. Már a függönyökre is gondoltam, alig várom, hogy mehessek, és keressek valami szépet.

Ryan nem bánta, hogy "táborozni" kell, amíg kész nem lesz a szobája. Gyorsan elaludt.

Mi pedig beszélgettünk, és tervezgettünk Allan-el.

Szóba került a kisbaba is.

Aztán kaptam egy jóéjt puszit, és megpróbáltunk aludni

Ami nem ment könnyen, mert a régi otthonunkra gondoltam, ami most még hiányzott egy kicsit. Csak az vigasztal,
hogy itt is én fogom berendezni az egész házat, így majdnem olyan lesz, mint régen. 

Orvosnál voltam

Allan most inkább a kis Ryannel volt, apa-fia délutánt csaptak, így végre eljutottam a tesóm által ajánlott orvoshoz. Ő még szinte új a szakmában, azóta orvos, hogy Betti megszületett. Otthon Ryan egy női orvosnál jött világra,  igazából nekem kellemetlen lett volna, ha egy idegen férfi lesz a mostani doki, de szerencsém volt. Tehát, megejtettem az első látogatást, és megkaptam az időpontot az első ultrahangra, egy hét múlva. Jaj, már alig várom!

Zoé, a doktornő nagyon kedves volt, és egyből elnyerte a szimpátiám.

Jól elbeszélgettünk mindenféléről. Kérdezett Ryan felől is.

 Végül megkaptam az időpontot, és elégedetten hazajöhettem a családhoz. Minden olyan szépen alakul! Remélem, holnap már megkapjuk a kulcsokat a házhoz, és pakolhatunk :)

Van munkám!

Azt szokták mondani, a mai világban nem egyszerű munkába állni, pláne úgy, hogy hamarosan bővül a családunk, így nagy örömmel vállaltam el egy különleges megbízást: új barátnőm, Elora kért meg, hogy varrjam meg a menyasszonyi ruháját. Mivel a jövő héten tovább költözünk, a varrógépem a testvéremék házában, egy dobozban várja, hogy újra elővegyem. Most nagyon hiányzik ez az elfoglaltság, de már csak pár nap! 

Tehát elmentünk a közeli méteráru boltba, és megnéztük a kínálatot. Az eladó nagyon kedves volt velünk.

 És elővette a legszebb anyagait.

 Elorának viszont teljesen más elképzelései voltak, de az eladó nem esett kétségbe, hanem hátrament a raktárba

Ryan igazi kis pasi, már nagyon nyűglődött, de mi  reménykedtünk, hogy hamarosan végzünk

 Mikor Gyöngyi visszatért, a barátnőm elragadtatva csapta össze kezeit: "Ez az!" - kiáltotta, ahogy meglátta a fehér szatént, és a fekete vékonyabb anyagot

 "meg tudod ebből csinálni?"- kérdezte, én pedig bólintottam. Szinte láttam magam előtt a szoknyát.

Tényleg gyönyörű lesz! Elora azonnal meg is vette.

Otthon még egyszer lefotóztam, mielőtt eltettem volna, mert nem akartam, hogy Allan véletlen
elszólja magát, mikor Leslie-vel beszélget legközelebb. 

Megkaptuk az autónkat!

Egy kis pihenés mindenkinek jár, nekem is, így tegnap találkozót szerveztem a két testvéremmel. Laura ugyan nagyon gyorsan Leslie öccse felé fordította minden figyelmét, de nem bántam, mert így beszélgethettem a másik testvéremmel, Nórával. Kicsit el van kenődve, mert a sógorom  egész héten túlórázott a műhelyben. Ő autószerelő.

 A kicsi Betti nagyot nőtt, de hát a gyerekek már csak ilyen gyorsan nőnek.

Hirtelen berobogtak a szomszédék, azt kiabálva: MEGLEPETÉS!!! Mi csak néztünk rájuk, aztán meghallottuk a dudálást.

És Begördült egy kék autó...

Amit Allan vezetett!! Nagyon meglepődtem, nem hittem, hogy máris megkapjuk a kocsit. A szívem mélyén egy háznak jobban örültem volna, de ez sem rossz! Azonnal beültünk, hogy kipróbáljuk.

Ryan azonnal haza akart menni, de beérte végül egy fagyizással. Szegény, még mindig nem szokott itt meg. Remélem ha elköltözünk, lesznek játszópajtásai.
Végül elindultunk, de sikerült elcsípni egy érdekes pillanatot.

Laura és Daniel... Nos, remélem, összejönnek!
Ami minket illet, Allan megsúgta: ne nagyon pakoljam ki a dobozainkat, mert a jövő héten költözünk. Juhé!! Alig várom! Elmentünk, és megnéztük a házunkat. Íme:

Nos, ezek után már nem akartam tovább titkolózni, meg Allan úgyis ismer, és a jövő hétig rájött volna, szóval, elárultam neki, hogy épp jókor költözünk, mert bővül a család :)

Nagyon örült a hírnek :D

Szeretem a családomat!

Ma vasárnap van, és anyák napja. Tegnap annyi dolgom volt, hogy  este valóban csak bezuhantam az ágyba, de vannak párnáink, takarók, és szereztem egy fotelt, valamint Ryan ágya is megérkezik pár napon belül, és lerendeltem két hétre az ételfutárt is. Lehet, optimista dolog csak két hétre, de nagyon remélem, addigra meglesz a saját házunk, és nem kell itt kuporogni. A szomszédaink szintén kényszerlakók, egyiküknek sincs gyereke, de nagyon aranyosak mind, olyan érzésem van, mintha kollégiumban lennénk. Allan gyorsan összebarátkozott a vagány motoros Leslie-vel, én pedig a menyasszonyával, Elorával. Az esküvőt tervezik, de a barátnőm attól tart, túl korán ugranak fejest a házasságba. Szerintem, ha ez szerelem volt első látásra, nincs mitől tartania. Tehát ez volt a tegnapi nap. Ma reggel a kisfiam ébresztett, egy szál virággal, és egy aranyos kis verssel, amit nekem tanult, anyák napjára. Nagyon édes volt, igazán könnyekig meghatódtam. A férjem pedig egy imádni való pasi!! Képzeljétek, ajándékot vett, mégpedig egy pár cipőt. Ezután elmentek vásárolni, én pedig pihenhettem volna, de inkább beágyaztam, és felpróbáltam az új lábbelim. Ma nagyon jól kezdődött a nap! Remélem, továbbra is ilyen lesz!!

Ryan: Anya, jó reggelt!

Bemutatkozunk

Helló, kedves olvasók! Ebben a blogban a kis családomról fogok írni, a (majdnem) mindennapjainkról, és az életünkről. Jelenlegi otthonunkba tegnap költöztünk be, sajna a család szűkölködik az átmeneti dobozlakásban, de hamarosan új otthont kapunk, és egy autó is kilátásba lett helyezve. A férjem, Allan kapja a munkáltatójától, ahogy a mostani lakást is. Hű, elég fáradt vagyok, az utazás megviselt mindannyiunkat, így csak pár alapinfót osztok meg rólunk. A férjem Allan Sherwood, számítástechnikusként dolgozik, és itt kapott egy nagyszerű állást, ami miatt magunk mögött hagytuk Amerikát. Persze az sem volt utolsó indok, hoyg itt élnek a testvéreim is, de róluk majd később. Van egy közös kisfiunk, Ryan, ő most három éves. Oviba kellene íratni, de egyenlőre nem néztem még utána a lehetőségeknek. Jobb lenne itthon, velem, de nem tudom, mennyire jó ötlet ez. Magamról annyit, hogy a nevem Midge Sherwood, és épp munkát keresek. Ha valaki tud egy varrónői állást, szóljon ;)
Pár kép az első napról:

Vanessa: Nos, most csak ez a lakás állt rendelkezésre, de ígérem, nem kell sokat várnotok a nagyobbra

Allan: "Pár hétig kibírjuk"

  Ryan:"anya, nem akarok itt maradni!"

  

Midge: "Csak egy kis ideig leszünk itt drágám!"

 

        

"Anya, ez egy RÓZSASZIN babaágy! Én nem alszom itt!

Öt perc nyugi...